Az ország első állami leányjavító intézetét 1890-ben alapították Rákospalotán.

7 és 20 év közötti bűncselekményt elkövetett, vagy züllésnek indult lányokat neveltek e falak között bírói utasításra, illetve szülői kérésre. A nevelés keresztény szellemben, családokban folyt. Az eltelt 110 év során sok minden változott az intézetben, az irányító szervezetek, a pedagógiai módszerek, a társadalom elvárásai, a bekerülő fiatalok személyiség állapota, stb. Jelenleg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozik a Rákospalotai Javítóintézet.

A 80-as évektől a nevelést pedagógiai és pszichológiai módszerek alkalmazásával kívánták megoldani. Ennek fontos lépése volt a lányok számára is jól követhető úgynevezett fokozatos, differenciált nevelési rendszer bevezetése, amely a növendékek jogait és kötelezettségeit az elért nevelési fokozathoz kötötte. 1987-ben létrejött az önálló belső iskola, ahol speciális oktatási módszerek segítségével folyik az lemaradt növendékek felzárkóztatása, valamint a továbbtanulni szándékozók felkészítése.

Az intézeti élet három fő része az iskola, a munka, és a szabadidő. A tanműhelyben, a parkban és a kertészetben folyó oktatás jó alapja lehet a későbbi munkavállalásnak. A délutáni életet színessé teszi a sportolás, a hagyományos cigány mesterségekre alapuló szakkörök, és klubok, valamint a háziasszonyi teendők elsajátítása és gyakorlása. A hétköznapokat az ünnepekre való készülés töri meg, az ünneplés módja szintén minta a későbbi életre.

'90-es évek elejétől a hagyományos javító-nevelés a szociális gondoskodás irányába mozdult el, aminek része a családdal való kapcsolattartás, a kikerülés előkészítése, és az intenzív utógondozás. Célunk nem kiszakítani a fiatalokat a társadalomból, hanem segíteni nekik a valós életben megtalálni a helyüket. 1997-től lehetőség nyílt arra, hogy a 14-19 év közötti bűnelkövető fiatalok az előzetes letartóztatásukat is javítóintézeti nevelés keretei között töltsék. Ez pedagógiai szempontból nagyon fontos változás volt, hiszen a várakozással töltött időt most már tanulással, programokon való részvétellel, ingergazdag környezetben töltik a fiatalok.

A változásokkal új feladatok vállalása vált lehetővé, és szükségessé:

Az Anya-gyermek otthonban a rászoruló (növendék) anyák helyzetük rendeződéséig kisgyermekeikkel együtt kaphatnak elhelyezést. Szakképzett gondozónők, szociális munkás, és pszichológus segíti őket. Az utógondozó csoport olyan hajléktalan többnyire intézeti nevelésből, állami gondoskodásból kikerült fiatalok számára jött létre, akiknek a helyzete kilátástalan. Az itt töltött idő alatt szociális munkások segítik a fiatalokat munkakezdésben, lakáspályázatok benyújtásában, tovább-tanulásban, valamint életkezdési, -vezetési tanácsadással.

2007. áprilisa óta speciális szükséglettel, a gyermekvédelmi gondoskodásból is kerülhetnek hozzánk leányok. Speciális nevelési szükségletüket az indokolja, hogy olyan társadalmi helyzetből, szubkultúrából érkeztek, amely jelentősen megnehezíti felnőtté válásukat, zsenge koruk ellenére (10 éves kortól kerülhetnek be az intézetbe) gyakran droghasználók, súlyos pszichés problémákkal és magatartási zavarokkal küszködnek.

Az intézetbe bekerülő fiatalok hosszú utat tesznek meg, amíg kikerülnek a korántsem barátságos nagyvilágba. Ennek első lépése, hogy az érkezés után a szociális munkás felveszi a kapcsolatot a családdal, és közösen hazalátogatnak. A tudásszint és pszichológiai felmérés után elkészülnek az egyéni fejlesztési tervek. A bent töltött időt a fiatalok az iskolapadban, illetve a gyakorlati képzésben töltik. Az eddig megszerzett ismereteiket bővítik, és felkészülnek az intézet elhagyása utáni életre. A távozást a szociális munkás a nevelővel közösen készíti elő, felveszik a kapcsolatot a helyi intézményekkel. Reményeink szerint a megszerzett tudás, az elsajátított ismeretek segítenek a sikeres elhelyezkedésben is.