Hagyomány és jelen

A szakmai program fő elemei:

A Rákospalotai Javítóintézetben és Központi Speciális Gyermekotthonban – a letartóztatottak részlegben, a jogerős javítóintézeti neveltek csoportjaiban, illetve a központi speciális gyermekotthonban – elhelyezett gyermekek, fiatalkorú lányok bekerülése eltérő büntető-eljárásjogi, illetve gyermekvédelmi törvények keretein belül történik, azonban a nevelési-oktatási célok nagy része azonos szükségleteken alapul és ennek függvényében részben hasonló eszközrendszer alkalmazását igényli.

A javítóintézeti nevelt és letartóztatásba került fiatalkorúak már a bűncselekmény elkövetése után kerülnek intézményünkbe és elsődleges céljaink között szerepel a reszocializációjuk és integrációjuk támogatása, ezen keresztül az ismételt bűnelkövetés megelőzése.
A központi speciális gyermekotthonba utalt gyermekek, fiatal lányok valamely speciális szükséglet miatt igényelnek a hagyományostól eltérő gyermekvédelmi választ, mivel akár a magatartási problémáik, akár pszichoszociális zavaraik, disszociális tüneteik, emberkereskedelemben áldozati megjelenésük vagy már kis kriminalitásba torkolló magatartásuk miatt veszélyeztetettségük nagyobb lehetőséget mutat akár a bűnelkövetővé, ismételt bűnelkövetővé vagy az áldozattá, ismételten áldozattá válás felé vezető úton.

Szakmai hitvallásunk:

• Megteremteni azt a biztonságot nyújtó, esélyt adó intézményi légkört, amelyben minden gyermek, fiatal megtalálhatja személyre szólóan azt a lehetőséget, ami számára a legkedvezőbb esélyt adja kikerülése utáni életében. Azoknak a gyermekeknek, fiataloknak, akiknek az élete kisiklott, vagy soha nem volt biztonságos, sikerélményeken keresztül biztosítani egy élhető perspektíva lehetőségét.
• Ennek érdekében korrekciós, személyre szabott neveléssel próbáljuk pótolni a szocializációs hiányosságokat a gyermekkorban elmaradt sikereket, élményeket, próbálunk iskolai végzettséget adni, megtanítani néhány alapvető dolgot a mindennapi élet ismereteiből, megmutatni néhány alternatíváját a szabadidő jobb eltöltésének, megismertetni a kreatív munka örömét.

• Szeretnénk növendékeinkkel, gondozottainkkal feldolgozni mindazt, ami az intézménybe való befogadásuk előtt történt velük, annak érdekében, hogy felnőtt életükben képesek legyenek más utat választani, tudják hogyan kezeljék vagy hova forduljanak, ha krízishelyzetbe kerülnek.
• Hisszük, ha a fiatalok személyiségállapotát tekintjük elsődlegesnek, akkor több profillal is lehet egy intézményen belül közös célokért dolgozni.

Hagyomány

Hagyomány alatt általában az elődök örökségéből azokat a cselekvéseket, szokásokat, gondolatokat, tárgyiasult emlékeket értjük, amelyeket nemzedékről nemzedékre változatlan formában tesznek és készítenek az adott társadalom tagjai szociokulturális örökség alapján. A hagyományok az adott társadalom értékrendjét, világszemléletét tükrözik. A hagyományok nem feltétlen racionalitáson alapulnak, állják ki a tudomány, a gondolkodás fejlődésének próbáját, de mégis jelen vannak a hétköznapokban. Azonban nem csak egy adott társadalomnak, hanem kisebb közösségeknek is, akár intézményeknek is lehetnek hagyományai.

Ahogyan egy ország, egy nemzet, egy család identitásához is hozzátartozik történelme, gyökerei, úgy egy évszázadot is átívelő intézmény karakterét is ez határozza meg.

A Rákospalotai Javítóintézet ilyen intézmény. Más már a társadalmi környezet, mint amely létrehozását kikövetelte, mások a működését meghatározó jogi keretek, máshogyan fogalmazzuk meg a célokat és keressük az azok megvalósításához elvezető eszközöket, mégsem gondolkodhatunk jelenéről és jövőjéről, ha nem ismerjük múltját.

A Rákospalotai Leánynevelő létrehozásának okai és céljai, a kialakítás feltételei, története (1890-1995)

A fiatalkorúak büntetőjogának kialakulása hosszan tartó folyamat volt, melynek alapjait a XIX. század vége, illetve XX. század első évtizedeinek reformirányzatai teremtették meg, kialakítva a fiatalkorú bűnelkövetők eltérő megítélésének a lehetőségét, felismerve és elfogadva azt a tényt, hogy a felnőtté válás nem egyszerű biológiai folyamat, hanem lelki, tudati, erkölcsi kibontakozás ideje is. Átmenet a gyermekkorból a felnőttkorba, amely egyben átmeneti státuszt is jelent mind a család életében, mind a társadalmi környezetben.

A korszak két jelentős jogszabálya a fiatalkorúak büntetőjogában kialakuló specialitások meghatározására az 1878. évi V. törvénycikk (Csemegi Kódex) és az 1908. évi XXXVI. törvénycikk (I. Büntetőnovella) volt.
Az 1880. szeptember 1-jén hatályba léptetett 1878. évi V. törvénycikk csak részben felelt meg annak az elvárásnak, hogy a végrehajtó hatalom kezébe hathatós eszközöket adjon a fiatalkorúak kriminalitásának megfékezésére. Tartalmazott ugyan néhány rendelkezést a fiatalokra vonatkozóan, de részletes intézkedést nem. Elrendelte a fiatalkorú bűntettesek részére a javítóintézetek felállítását, de a büntetés végrehajtására, az intézetek szervezetére, felszereltségére, működésére nem tartalmazott rendelkezéseket.

A Csemegi-kódex fiatalokról szóló paragrafusait az 1908. évi XXXVI. törvénycikk hatályon kívül helyezte, és sokkal részletesebb szabályokat vezetett be. Így „a megtorlás helyett nevelés eszméje" jegyében a szankció rendszer részérvé vált az ún. próbára bocsátás intézménye, megalakultak a Patronázs Egyletek, melyek a próbát, illetve a javítóintézetből való kihelyezést felügyelték, létrejött a fiatalkorúak önálló bírósága, illetve megerősödtek a nevelő jellegű szankciók, köztük a javítóintézetek szerepe.

A javítóintézetek létrehozásánál olyan bekerített, de nem börtönszerűen körül zárt terület létrehozására törekedtek, amelyen belül megvalósíthatóvá vált a családias nevelés. Az első intézeteket így rendezték be, de később, amikor a növendékek kertészeti és mezőgazdasági foglalkoztatása elkezdődött, már nem csak a bekerített területen tevékenykedtek.
Az 1908. évi XXXVI. törvénycikk úgy rendelkezett, hogy a javítóintézeti nevelés időtartamát az elrendelő hatóság nem határozza meg, de legalább egy éven át kellett a növendéknek részt vennie a kényszernevelésen, legfeljebb a huszonegyedik életévének betöltéséig.

A Leánynevelő Intézetet 1890-ben alapították Rákospalotán, amely akkor még nem tartozott a Fővároshoz. Az igazságügyi minisztérium megvásárolta a Bossányi-féle nyaralót és kertet, amely az egy hold és hatszáznegyvenkét négyszögöl területen egy kőből és téglából épült főépületből, a főépülethez csatlakozó oldalépületekből, valamint három kisebb épületből állt. Az intézet kezdetben huszonöt, majd némi átalakítás után harminchárom növendék befogadására volt alkalmas. Azonban hamarosan költözni kényszerültek és 1899-ben vásárolták meg az a területet, ahol az intézet ma is működik.

A kertben álló romantikus jellegű épületet Sommariva gróf építette az 1850-60-as években. Később Horváth Mihály püspök, történetíró nyaralója volt, végül a környék legnagyobb földesura Károlyi István gróf tulajdonába került. A költözésre 1899. március 15-én került sor. A kétszárnyú főépületben hat tágas, és két kisebb szoba valamint három mellékhelyiség volt. Négy oldalveranda tartozott hozzá. A telek keleti és nyugati oldalára kétszázhuszonöt méter hosszú, két és fél méter magas téglafalat emeltek. Az intézet területének kialakítása 1899-től 1904-ig tartott. A legtöbb épületet is ez idő alatt építették. Építészeti szempontból kiemelkedő a neoromán jellegű kápolna, amelyet római katolikus szertartásokra rendeztek be, de az épületben helyet kapott a közös protestáns és izraelita imaterem is. A növendékek elhelyezésére négy darab egyemeletes épületet emeltek, amelyekben épületenként két-két család lakott.

A növendékcsaládok élete: A növendékcsaládok körülbelül húsz főből álltak. A családokat a családfők és a családfősegédek vezették, akiknek munkáját a munkavezetők segítették. A családok növendékeit régebben az életkor és erkölcsi állapotuk alapján válogatták össze, majd 1898-tól bevezették az elszigetelt családi rendszert. Ettől az időtől kezdve az egyes foglalkozáson való részvétel volt az alapja annak, hogy az újonnan bekerült növendéket melyik családba osztják be.

Családfőknek csak okleveles elemi iskolai tanítónőket alkalmaztak, és komoly protekcióra volt szükség az állás elnyeréséhez. Gyakorlatilag szülőszerepet töltöttek be a növendékek életében úgy, mint egy családban az anya. Igyekeztek a növendékeket megismerni, és egyénileg foglalkozni a nevelésükkel. Az ő feladatuk volt az erkölcsi, vallási nevelésük és bizonyos szintig fegyelmezési jogkörük is volt. Legfontosabb volt a munkára nevelés.
1945. január és 1947. május között rövid időre szünetelt a javítóintézeti nevelés, mert épületegyüttesben szovjet katonai kórház működött. Szomorú, hogy ez idő alatt a parkot teljesen elhanyagolták, az épületek állaga annyira leromlott, hogy alapos felújításra szorultak.

1947. május 16-i keltezéssel igazságügyi miniszteri határozat készült, a javítóintézeti nevelés újra szervezéséről, az épületek felújításáról és a berendezések beszerzéséről.
1948. január 15-én újra növendékek népesítették be az intézet épületeit. A befogadott negyven növendéket két családba osztották be, amelyet két-két családfő irányított, folyamatos felügyeletet biztosítva. Elhelyezésük már nem a család közvetlen közelében, hanem különálló szolgálati lakásokban történt, de feladatuk és a család funkciója alapvetően nem változott. Az intézet élete is egyre inkább rendeződni látszott. Elkezdődött a kert rendbetétele a növendékek aktív közreműködésével. A munkavégzés újra fontos szerepet kapott a nevelésben. Az ügyesebbek felsőruha- és fehérneművarrással, mások takarítással és konyhai munkával foglalkoztak. Újdonságnak számított a bőrdíszművesség, amely nagy népszerűségnek örvendett a növendékek között. A növendékek fegyelmével gyakran akadt gond, mivel megfelelő nevelési elvek hiányában nem tudtak fegyelmet tartani.
1949. Az ország politikai változáson ment át, mely hatással volt a javítóintézetek életére is. Megmaradt a jogintézmény és az épületek, de a korábban kialakult értékek egy része elveszett.
1950. Megalakult a Munkaerő-tartalékok Hivatala, amelynek fő feladata volt a megfelelő számú szakmunkás képzésének biztosítása, mivel a tervgazdálkodás bevezetésével egyre több, jól képzett szakmunkásra volt szükség. Felismerték, hogy az intézetben élő fiatalok remek alanyok lehetnek, hiszen amúgy is fontos nevelési eszköz volt számukra a munka, és az ehhez kapcsolódó szakképzés.

A 60-as, 70-es években a javítóintézetek tevékenysége egyre inkább az oktatásügyhöz kapcsolódott, előbb az Oktatási Minisztériumhoz, majd a Művelődésügyi Minisztériumhoz tartoztak.

Jelentős változást a 70-es évek vége hozott, figyelemmel arra, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatályba lépését követően, már csak bíróság rendelhette el a fiatalkorúak javítóintézeti nevelését, míg korábban szülői kérésre, vagy gyámhatósági javaslatra is befogadtak növendékeket az intézetbe.

A büntetőjogi változások, illetve a 80-as években, főként a gyermekvédelemben, szociális gondoskodásban is jellemző átalakulások hatással voltak az Intézet életére.

1983 és 1994 között Ferenczi György volt az intézet igazgatója, akinek nevéhez számos változás kapcsolódott. Ilyen fontos változás volt az üvegcserepek eltávolítása a kerítésből, a zárkák megszüntetése és az otthonos körletek kialakítása, a korábban raktárnak használt kápolna helyreállítása, a javítóintézetis anyák és gyermekeik együttes elhelyezésének megszervezése, valamint az utógondozás alapjainak lerakása. Az intézet körülményei és a szervezeti változások természetesen csak a keretét adtak a pedagógiai módszerekben való jelentős átalakulásnak, így különösen a pszichopedagógiai és a gyógypedagógiai elemek bevezetésének.

A Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon jelene (1995-)

„Vágynak a biztonságra, de rossz helyen keresik azt."
(B. Aczél Anna, „Szocializációs hatásmechanizmusok vizsgálata speciális intézetekben élő fiatalok körében". Disszertáció, Az Intézet igazgatója 1995-2011)

Az intézmény Alapító Okirata szerinti alaptevékenységei:

• a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt leányok számára javítóintézeti ellátás biztosítása, 24 férőhelyen
• a bíróság által letartóztatásba helyezett leányok számára javítóintézeti ellátás biztosítása, 24 férőhelyen  
• a javítóintézeti ellátás során nagykorúvá vált fiatal felnőttek részére utógondozói ellátás biztosítása 4 férőhelyen
• a gyermekvédelmi szakellátás keretében otthont nyújtó ellátásként speciális gyermekotthoni ellátás biztosítása – külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel – a 10. életévüket betöltött súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő átmeneti vagy tartós nevelt leányok számára
• az ellátottak részére általános iskolai nevelés, oktatás
• az ellátottak részére szakiskolai nevelés, oktatás
• a gyermekvédelem tárgyi emlékeinek gyűjtése és bemutatása.

Az Alapító Okirat tartalmazza a létszámot a javítóintézeti nevelés, a letartóztatás végrehajtása, az anya-gyermek együttes elhelyezés, illetve az utógondozói ellátás megszervezése vonatkozásában, összesen 60 férőhelyet, valamint a speciális gyermekotthoni ellátás Budapest Főváros Kormányhivatala, Közigazgatási Hivatala által engedélyezett létszáma 24 fő. Így összességében a Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon befogadási kapacitása 84 fő.

A javítóintézeti nevelés elrendelésének változásai, a javítóintézetben végrehajtandó letartóztatás bevezetése

Az Intézmény jelen korszakának egyik meghatározó elemét, kezdetét jelenti az 1995. évi a büntetőtörvénykönyvet és a büntetőeljárást jelentősen módosító, a fiatalkorúak javítóintézeti nevelésében fordulatot teremtő törvénycsomag, amely meghatározza a mai napig az ország javítóintézeteinek arculatát, feladatait.

Az 1995. évi törvénycsomag megváltoztatta a javítóintézetek helyzetét az igazságszolgáltatásban, és megváltoztatta az ítélkezési gyakorlatot. A módosítás szerint a javítóintézeti nevelés tartamát a bíróság állapítja meg egy és három év közötti időtartamban, az előzetes letartóztatást az elrendelt javítóintézeti nevelésbe be kell számítani. A módosítások 1995. szeptember 1. napjával váltak hatályossá, illetve az előzetes letartóztatás végrehajtási helyéül a javítóintézetek 1996. május 1. napjától váltak fogadó képessé. Javítóintézetben kell letartóztatásban elhelyezni azt, akinek a kiszabott intézkedés is várhatóan javítóintézeti nevelés lesz. De alkalmazhatja ezt az elhelyezési formát a bíróság súlyosabb bűncselekmények esetében is.

A javítóintézeti nevelés kiszabható időtartama 1-4 között lehet, a javítóintézeti nevelés ideje maximum 21. életévig tarthat.

A letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtásának lehetősége, a jogszabályi és az intézményi háttér megteremtése azt a célt szolgálta, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben végrehajtott – főként hosszabb időtartamú –letartóztatás alatt a fiatalkorúak esetében nagy eséllyel kialakuló börtönártalmak elkerülhetőek legyenek. A letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtási feltételeinek törvényi megteremtése azt a célt szolgálta, hogy a már működő javítóintézeti eszközrendszer alkalmazható legyen – az időbeli és a jogszabályi korlátokat figyelembe véve – a letartóztatás ideje alatt is.

Összhangban a letartóztatás javítóintézetben történő végrehajthatóságával a határozott időtartamú javítóintézeti nevelés volt az, amely a beszámíthatóságot lehetővé tette. Ezzel Magyarország is – reflektálva a nemzetközi követelményekre – megszüntette az utolsó határozatlan időtartamú, igazságszolgáltatási rendszerben alkalmazott szankciót. A bíróságok, ügyészségek ismerve, megismerve a javítóintézetek szakmai lehetőségeit és a nagyobb jogbiztonságban alkalmazható szankciót, egyre gyakrabban éltek a letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtásának elrendelésével, illetve újra szívesebben alkalmazták a javítóintézeti nevelést.

A jogi háttér változása ismét megerősítette a javítóintézetek eredeti célját, így az igazságszolgáltatási rendszerbe ágyazottan, a büntetőjogi eszközök keretei között a fiatalkorúak reszocilalizációját és reintegrációját hivatottak szolgálni.

Az 1995. évi változásokkal a fiatalkorúakra vonatkozó magyarországi büntetőjogi rendszer (kiegészülve a diverzió lehetőségeit bővítő vádemelés elhalasztása jogintézményével) megfelel a nemzetközi szabályoknak, így az ezek közül kiemelt jelentőségű és a hazai, kiskorúakra vonatkozó jogszabályokat is meghatározó az ún. New York-i Egyezménynek. A Gyermek jogairól szóló Egyezményt 1989. november 20-án fogadta el az ENSZ közgyűlése New Yorkban, hazánk pedig az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. Az Egyezmény szerint a 18. életévét be nem töltött személy gyermeknek tekintendő. A dokumentum kötelezővé teszi a szociális védelem köz-és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek számára, hogy minden, a gyermeket érintő döntésükben elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét vegyék figyelembe. A részes államoknak meg kell hozniuk minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek.

A gyermekeket megillető jogok szélesedtek, bizonyos szempontból specializálódtak is, egyre pontosabban határolva körül azokat a helyzeteket, amelyekben a gyermeket speciális védelem és jog illeti meg az állami büntetőhatalom érvényesítése során az ellene folyó eljárásban.

A Gyermekjogi Egyezmény szerinti bánásmódnak minden bűnelkövetőket befogadó intézménynek meg kell felelnie, de az elvárásoknak leginkább a javítóintézetben való végrehajtás felel meg, valamint ez biztosítja legteljesebb mértékben a fiatalkorú fogvatartottak alkotmányos jogainak az érvényesülését.

A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása a büntetőeljárás megindításától a jogerős ítélet meghozataláig tartó folyamatot öleli fel, ám tágabb értelemben a büntetések, intézkedések végrehajtásának befejezéséig terjedő időszak is ide értendő. A gyermekvédelmi rendszer része a bíróság által – bűncselekmény elkövetése miatt – javítóintézeti nevelésre utalt, illetve – bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt –letartóztatásba helyezett fiatalkorúak intézeti ellátása.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. szerint a javítóintézeti nevelés végrehajtásának feladata a fiatalkorú nevelése, oktatása és szakmai képzése által annak elősegítése, hogy helyes irányban fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék.

A javítóintézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarai enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottságának, szakmai képzettségének fejlesztése, az alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítés. Az intézetben olyan kompenzáló és korrigáló nevelést kell biztosítani, amely egyidejűleg törekszik a fiatalkorú megelőző életútja hiányainak pótlására és a bűnelkövetése hátterében rejlő hibás viszonyulási rendszer kijavítására.

Az intézményi nevelés rendeltetése a letartóztatás időszaka alatt is a befogadott fiatalkorúak társadalmi integrációjának elősegítése, a növendékek beilleszkedési zavarainak enyhítése. Az intézmény feladata a társadalom, a közösségek nélkülözhetetlen erkölcsi normáinak megismertetése, illetve elfogadtatása a növendékekkel. Kiemelt célja a fiatalok önismeretének bővítése, az elkövetett bűncselekmény feldolgozása. Cél a fiatalkorúak iskolázottságának emelése, egészséges életmódra való felkészítésük, pszichés állapotuk rendezése, valamint szükség szerinti egészségügyi rehabilitációjuk.

Jelentős változás volt 2013. július 1-jétől a Büntetőtörvénykönyv módosítása, amely időponttól a gyermekkorúak a legsúlyosabb bűncselekmények esetében már 12. életévüktől bűntethetőek és javítóintézeti nevelésre ítélhetőek. A 12-14 éves korúak letartóztatása kizárólag javítóintézetben hajtható végre és a kiszabott legsúlyosabb intézkedés is csak javítóintézeti nevelés lehet.

A Rákospalotai Javítóintézet alaptevékenységének központi speciális gyermekotthoni önálló feladatkörrel történő kiegészülése

A központi speciális gyermekotthon lakói a gyermekvédelmi gondoskodás útján, az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság (OGYSZB), illetve gyámhivatali határozat alapján kerülhetnek be az intézménybe, a gyermekotthon működését a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, illetve annak végrehajtási rendeletei határozzák meg.
A speciális gyermekotthon vagy a gyermekotthon speciális csoportja az ideiglenes hatállyal elhelyezett, nevelésbe vett súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekeknek nyújt gondoskodást, szocializációt és reszocializációt, valamint habilitációt és rehabilitációt.
A központi speciális gyermekotthonba a súlyos neurotikus, pszichotikus állapotú, súlyos erőszakos cselekményt elkövető, pszichoaktív szerhasználó, kettős szükségletű, emberkereskedelem feltételezett áldozatává váló, olyan különleges szakértelmet igénylő és folyamatosan terápiára szoruló gyermek kerül, akinek a lakóhelyén, gondozási helyén nem tudnak biztosítani ennek megfelelő ellátást, illetve akinek kiemelése eddigi környezetéből a saját érdekében feltétlenül indokolt.

Mivel a másodlagos szocializáció terepe a kortárs csoport, a családból kiszakadt gyermekek, fiatal lányok ezekben a csoportokban megerősítést találnak deviáns magatartás mintáikra. A kialakult csoportok sajátos kapcsolatrendszerben, saját szabályrendszerüket követik, ami jelentősen eltér a társadalomban elfogadott viselkedésnormáktól és mintáktól.
A diszfunkcionálisan működő család képtelen támogatni az amúgy is labilis személyiséggel bíró kamasz küszködéseit a különböző elvárásokkal szemben. A sorozatos kudarcok az iskolában, a család állandósult válsághelyzete folyamatosan sodorja a gyereket spirálszerűen a deviancia felé tartó életútba.
A gyermekotthonban meg kell, hogy valósuljon egy olyan pedagógiai, pszichológiai munka, ami figyelembe veszi az egyes gyermek lehetőségeit és igényeit; egyénre szabott gondoskodással lehetőleg a törvényben meghatározott és az OGYSZB által elrendelt, átlagosan két év alatt elősegíti a kamasz gyermek traumafeldolgozását, viselkedésváltozását, , képzettségi szintje emelkedését, felelősségvállalását sorsa iránt.

A Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon tárgyi, személyi feltételei:

A Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon épületegyüttese ma is ott található Rákospalota kertvárosi részén, ahová 1899-ben költözött. Az intézet területe a Pozsonyi utcától az Anyácska utcáig nyúlik. A szépen kialakított parkban álló épületek a kisebb-nagyobb felújításokat leszámítva nem változtak. Kialakításuk olyan jól sikerült, hogy ma is jól ellátják a feladatukat. Pedagógiai munkánknak fontos része, hogy a „ház" ne csak használható, hanem szép is legyen. Ahhoz, hogy az intézet zárt funkciója, falakkal körülvettsége ellenére nyitott tud lenni és az itt élők számára nem feltétlenül csak a világtól való elzártságot jelenti, az részben formavilágán is alapul.
Természetesen korszerűsítésre, felújításra sorkerült az évek során, de ezek végrehajtása közben mindig kiemelten fontos szempont volt az épületek egyedi formájának, jellegzetességének megőrzése. Ez még inkább igaz 1996 óta, amikor is az intézetet a Műemlékvédelmi Felügyelet műemlékké nyilvánította. A 80-as és 90-es években a növendékek elhelyezését biztosító épületeket (2 épület) korszerűsítettük, és két-három ágyas szobákat alakítottunk ki a lányok számára. Az épületek belső elrendezése az új nevelési koncepcióhoz illeszkedik, amely lényege a kis létszámú (legfeljebb tizenkét főből álló) csoportok kialakítása. A Speciális Gyermekotthon csoportjai maximum 8 főből állnak, így a hálók is 2 férőhelyet biztosítanak. A hálószobákat a növendékek maguk díszíthetik, tehetik otthonossá. Egy feltétel van csupán, ez pedig a szoba állagának maximális megőrzése. A nappali (amely egyben tanulószoba és étkező is) felszerelése között ugyanúgy megtaláljuk a színes tévét és a számítógépet, ahogy a társasjátékokat is. A csoportok rendelkezésére áll egy-egy jól felszerelt konyha.
A nevelők munkáját különböző technikai eszközök, tévé, számítógép stb. is segíti.

A harmadik egyemeletes épületben található a korszerűsített, hatósági előírásoknak megfelelő konyha, az ebédlő, a kultúrterem (a színpaddal), a kerámia-műhely és a tornaterem.

A négy egyemeletes épületből az egyik sajnos mára használhatatlanná vált, a felújítására szükséges anyagi keret jelenleg nem áll az intézmény rendelkezésére. Az épület felújítása esetén több funkciót is betölthetne, többek között alkalmassá válna az iskolai oktatás-képzés, tanműhelyi munkafoglalkoztatás egységes helyszínének biztosítására.

A kápolna az intézetbe bejáró különböző felekezetek és a fiatalok találkozásának lehetősége, az intézet közös ünnepeinek (Húsvét, Advent, Karácsony) és kulturális rendezvények helyszíne. A kápolnához csatlakozó két oldalépület két-két tantermét iskolai oktatás céljaira rendeztük be.
A központi épületben az igazgatóság, a gazdasági osztály, a pszichológusok, a növendékügyi és szociális iroda, a felnőtt pihenő és az informatikai szaktanterem került elhelyezésre, illetve itt található a könyvtár. A park végében álló épületben alakítottuk ki az utógondozó részleget, szolgálati férőhelyeket, a TMK-t és a tanműhelyt.
Az épületegyüttes (a kápolnán kívüli) egyetlen földszintes épületében, a régi kórház-épületben, található az egészségügyi részleg.

Az Intézmény személyi feltételei:
A foglalkoztatottak jogviszonya közalkalmazotti jogviszony, melyre a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. torvény, az egyéb jogviszonyban foglalkoztatottakra a Munka Törvénykönyvéről rendelkezések az irányadók.
Tekintettel arra, hogy a gyermekvédelemben felsőfokú képesítéssel rendelkező szakemberek többsége pedagógus munkakörben dolgozik, így a 2023. évi LII. törvény a pedagógusok új életpályájáról.

A fiatalokkal közvetlenül foglalkozó szakemberek, a nevelőtestület tagjai a javítóintézetek rendtartásáról szóló 30/1997.(X.11.)NM.r., illetve a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998(IV.30.) NM r. szerint kerültek alkalmazásra.