Az Intézet hagyományai és jelene

„A javító-intézetek igazgatója és felügyelő-személyzete tehát soha ne tévessze szem elől azt, hogy az intézet nem büntetés végrehajtásra rendelt hely s hogy ennél fogva az ifjak nem bűnhődés, hanem elhanyagolt vagy megromlott erkölcseik megjavítása és fejlesztése végett vannak felügyeletükre és őrizetükre bízva. Azért ezek az ifjak nem is foglyoknak, hanem növendékeknek neveztetnek." (Dr. Kun Béla és Dr. Láday István, 1905. A javítóintézetek rendtartásáról)

Hagyomány alatt általában az elődök örökségéből azokat a cselekvéseket, szokásokat, gondolatokat, tárgyiasult emlékeket értjük, amelyeket nemzedékről nemzedékre változatlan formában tesznek és készítenek az adott társadalom tagjai szociokulturális örökség alapján. A hagyományok az adott társadalom értékrendjét, világszemléletét tükrözik. A hagyományok nem feltétlen racionalitáson alapulnak, állják ki a tudomány, a gondolkodás fejlődésének próbáját, de mégis jelen vannak a hétköznapokban. Azonban nem csak egy adott társadalomnak, hanem kisebb közösségeknek is, akár intézményeknek is lehetnek hagyományai.

Ahogyan egy ország, egy nemzet, egy család identitásához is hozzátartozik történelme, gyökerei, úgy egy évszázadot is átívelő intézmény karakterét is ez határozza meg.

A Rákospalotai Javítóintézet ilyen intézmény. Más már a társadalmi környezet, mint amely létrehozását kikövetelte, mások a működését meghatározó jogi keretek, máshogyan fogalmazzuk meg a célokat és keressük az azok megvalósításához elvezető eszközöket, mégsem gondolkodhatunk jelenéről és jövőjéről, ha nem ismerjük múltját.

A Rákospalotai Leánynevelő létrehozásának okai és céljai, a kialakítás feltételei, története (1890-1995)

A fiatalkorúak büntetőjogának kialakulása hosszan tartó folyamat volt, melynek alapjait a XIX. század vége, illetve XX. század első évtizedeinek reformirányzatai teremtették meg, kialakítva a fiatalkorú bűnelkövetők eltérő megítélésének a lehetőségét, felismerve és elfogadva azt a tényt, hogy a felnőtté válás nem egyszerű biológiai folyamat, hanem lelki, tudati, erkölcsi kibontakozás ideje is. Átmenet a gyermekkorból a felnőttkorba, amely egyben átmeneti státuszt is jelent mind a család életében, mind a társadalmi környezetben.

A korszak két jelentős jogszabálya a fiatalkorúak büntetőjogában kialakuló specialitások meghatározására az 1878. évi V. törvénycikk (Csemegi Kódex) és az 1908. évi XXXVI. törvénycikk (I. Büntetőnovella) volt.
Az 1880. szeptember 1-jén hatályba léptetett 1878. évi V. törvénycikk csak részben felelt meg annak az elvárásnak, hogy a végrehajtó hatalom kezébe hathatós eszközöket adjon a fiatalkorúak kriminalitásának megfékezésére. Tartalmazott ugyan néhány rendelkezést a fiatalokra vonatkozóan, de részletes intézkedést nem. Elrendelte a fiatalkorú bűntettesek részére a javítóintézetek felállítását, de a büntetés végrehajtására, az intézetek szervezetére, felszereltségére, működésére nem tartalmazott rendelkezéseket.

A Csemegi-kódex fiatalokról szóló paragrafusait az 1908. évi XXXVI. törvénycikk hatályon kívül helyezte, és sokkal részletesebb szabályokat vezetett be. Így „a megtorlás helyett nevelés eszméje" jegyében a szankció rendszer részérvé vált az ún. próbára bocsátás intézménye, megalakultak a Patronázs Egyletek, melyek a próbát, illetve a javítóintézetből való kihelyezést felügyelték, létrejött a fiatalkorúak önálló bírósága, illetve megerősödtek a nevelő jellegű szankciók, köztük a javítóintézetek szerepe.

A javítóintézetek létrehozásánál olyan bekerített, de nem börtönszerűen körül zárt terület létrehozására törekedtek, amelyen belül megvalósíthatóvá vált a családias nevelés. Az első intézeteket így rendezték be, de később, amikor a növendékek kertészeti és mezőgazdasági foglalkoztatása elkezdődött, már nem csak a bekerített területen tevékenykedtek.
Az 1908. évi XXXVI. törvénycikk úgy rendelkezett, hogy a javítóintézeti nevelés időtartamát az elrendelő hatóság nem határozza meg, de legalább egy éven át kellett a növendéknek részt vennie a kényszernevelésen, legfeljebb a huszonegyedik életévének betöltéséig.

A Leánynevelő Intézetet 1890-ben alapították Rákospalotán, amely akkor még nem tartozott a Fővároshoz. Az igazságügyi minisztérium megvásárolta a Bossányi-féle nyaralót és kertet, amely az egy hold és hatszáznegyvenkét négyszögöl területen egy kőből és téglából épült főépületből, a főépülethez csatlakozó oldalépületekből, valamint három kisebb épületből állt. Az intézet kezdetben huszonöt, majd némi átalakítás után harminchárom növendék befogadására volt alkalmas. Azonban hamarosan költözni kényszerültek és 1899-ben vásárolták meg az a területet, ahol az intézet ma is működik.

A kertben álló romantikus jellegű épületet Sommariva gróf építette az 1850-60-as években. Később Horváth Mihály püspök, történetíró nyaralója volt, végül a környék legnagyobb földesura Károlyi István gróf tulajdonába került. A költözésre 1899. március 15-én került sor. A kétszárnyú főépületben hat tágas, és két kisebb szoba valamint három mellékhelyiség volt. Négy oldalveranda tartozott hozzá. A telek keleti és nyugati oldalára kétszázhuszonöt méter hosszú, két és fél méter magas téglafalat emeltek. Az intézet területének kialakítása 1899-től 1904-ig tartott. A legtöbb épületet is ez idő alatt építették. Építészeti szempontból kiemelkedő a neoromán jellegű kápolna, amelyet római katolikus szertartásokra rendeztek be, de az épületben helyet kapott a közös protestáns és izraelita imaterem is. A növendékek elhelyezésére négy darab egyemeletes épületet emeltek, amelyekben épületenként két-két család lakott.

A növendékcsaládok élete: A növendékcsaládok körülbelül húsz főből álltak. A családokat a családfők és a családfősegédek vezették, akiknek munkáját a munkavezetők segítették. A családok növendékeit régebben az életkor és erkölcsi állapotuk alapján válogatták össze, majd 1898-tól bevezették az elszigetelt családi rendszert. Ettől az időtől kezdve az egyes foglalkozáson való részvétel volt az alapja annak, hogy az újonnan bekerült növendéket melyik családba osztják be.

Családfőknek csak okleveles elemi iskolai tanítónőket alkalmaztak, és komoly protekcióra volt szükség az állás elnyeréséhez. Gyakorlatilag szülőszerepet töltöttek be a növendékek életében úgy, mint egy családban az anya. Igyekeztek a növendékeket megismerni, és egyénileg foglalkozni a nevelésükkel. Az ő feladatuk volt az erkölcsi, vallási nevelésük és bizonyos szintig fegyelmezési jogkörük is volt. Legfontosabb volt a munkára nevelés.
1945. január és 1947. május között rövid időre szünetelt a javítóintézeti nevelés, mert épületegyüttesben szovjet katonai kórház működött. Szomorú, hogy ez idő alatt a parkot teljesen elhanyagolták, az épületek állaga annyira leromlott, hogy alapos felújításra szorultak.

1947. május 16-i keltezéssel igazságügyi miniszteri határozat készült, a javítóintézeti nevelés újra szervezéséről, az épületek felújításáról és a berendezések beszerzéséről.

1948. január 15-én újra növendékek népesítették be az intézet épületeit. A befogadott negyven növendéket két családba osztották be, amelyet két-két családfő irányított, folyamatos felügyeletet biztosítva. Elhelyezésük már nem a család közvetlen közelében, hanem különálló szolgálati lakásokban történt, de feladatuk és a család funkciója alapvetően nem változott. Az intézet élete is egyre inkább rendeződni látszott. Elkezdődött a kert rendbetétele a növendékek aktív közreműködésével. A munkavégzés újra fontos szerepet kapott a nevelésben. Az ügyesebbek felsőruha- és fehérneművarrással, mások takarítással és konyhai munkával foglalkoztak. Újdonságnak számított a bőrdíszművesség, amely nagy népszerűségnek örvendett a növendékek között. A növendékek fegyelmével gyakran akadt gond, mivel megfelelő nevelési elvek hiányában nem tudtak fegyelmet tartani.

1949. Az ország politikai változáson ment át, mely hatással volt a javítóintézetek életére is. Megmaradt a jogintézmény és az épületek, de a korábban kialakult értékek egy része elveszett.

1950. Megalakult a Munkaerő-tartalékok Hivatala, amelynek fő feladata volt a megfelelő számú szakmunkás képzésének biztosítása, mivel a tervgazdálkodás bevezetésével egyre több, jól képzett szakmunkásra volt szükség. Felismerték, hogy az intézetben élő fiatalok remek alanyok lehetnek, hiszen amúgy is fontos nevelési eszköz volt számukra a munka, és az ehhez kapcsolódó szakképzés.

A 60-as, 70-es években a javítóintézetek tevékenysége egyre inkább az oktatásügyhöz kapcsolódott, előbb az Oktatási Minisztériumhoz, majd a Művelődésügyi Minisztériumhoz tartoztak.

Jelentős változást a 70-es évek vége hozott, figyelemmel arra, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatályba lépését követően, már csak bíróság rendelhette el a fiatalkorúak javítóintézeti nevelését, míg korábban szülői kérésre, vagy gyámhatósági javaslatra is befogadtak növendékeket az intézetbe.

A büntetőjogi változások, illetve a 80-as években, főként a gyermekvédelemben, szociális gondoskodásban is jellemző átalakulások hatással voltak az Intézet életére.

1983 és 1994 között Ferenczi György volt az intézet igazgatója, akinek nevéhez számos változás kapcsolódott. Ilyen fontos változás volt az üvegcserepek eltávolítása a kerítésből, a zárkák megszüntetése és az otthonos körletek kialakítása, a korábban raktárnak használt kápolna helyreállítása, a javítóintézetis anyák és gyermekeik együttes elhelyezésének megszervezése, valamint az utógondozás alapjainak lerakása. Az intézet körülményei és a szervezeti változások természetesen csak a keretét adtak a pedagógiai módszerekben való jelentős átalakulásnak, így különösen a pszichopedagógiai és a gyógypedagógiai elemek bevezetésének.

A Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon jelene (1995-)

„Vágynak a biztonságra, de rossz helyen keresik azt."
(B. Aczél Anna, „Szocializációs hatásmechanizmusok vizsgálata speciális intézetekben élő fiatalok körében". Disszertáció, Az Intézet igazgatója 1995-2011)

Az intézmény Alapító Okirata szerinti alaptevékenységei:

• a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt leányok számára javítóintézeti ellátás biztosítása 30 férőhelyen
• a bíróság által előzetes letartóztatásba helyezett leányok számára javítóintézeti ellátás biztosítása 20 férőhelyen
• a javítóintézeti ellátás során nagykorúvá vált fiatal felnőttek részére utógondozói ellátás biztosítása 4 férőhelyen
• a gyermekvédelmi szakellátás keretében otthont nyújtó ellátásként speciális gyermekotthoni ellátás biztosítása – külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel – a 10. életévüket betöltött súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő átmeneti vagy tartós nevelt leányok számára
• az ellátottak részére általános iskolai nevelés, oktatás
• az ellátottak részére szakiskolai nevelés, oktatás
• a gyermekvédelem tárgyi emlékeinek gyűjtése és bemutatása.

Az Alapító Okirat tartalmazza a létszámot a javítóintézeti nevelés, az előzetes letartóztatás végrehajtása, illetve az utógondozói ellátás megszervezése vonatkozásában, összesen 54 férőhelyet, valamint a speciális gyermekotthoni ellátás Budapest Főváros Kormányhivatala, Közigazgatási Hivatala által engedélyezett létszáma 24 fő. Így összességében az EMMI Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon befogadási kapacitása 78 fő.

I

A javítóintézeti nevelés elrendelésének változásai, a javítóintézetben végrehajtandó előzetes letartóztatás bevezetése

Az Intézet jelen korszakának egyik meghatározó elemét, kezdetét jelenti az 1995. évi a büntetőtörvénykönyvet és a büntetőeljárást jelentősen módosító, a fiatalkorúak javítóintézeti nevelésében fordulatot teremtő törvénycsomag, amely meghatározza a mai napig az ország javítóintézeteinek arculatát, feladatait.

Az 1995. évi törvénycsomag megváltoztatta a javítóintézetek helyzetét az igazságszolgáltatásban, és megváltoztatta az ítélkezési gyakorlatot. A módosítás szerint a javítóintézeti nevelés tartamát a bíróság állapítja meg egy és három év közötti időtartamban, az előzetes letartóztatást az elrendelt javítóintézeti nevelésbe be kell számítani. A módosítások 1995. szeptember 1. napjával váltak hatályossá, illetve az előzetes letartóztatás végrehajtási helyéül a javítóintézetek 1996. május 1. napjától váltak fogadó képessé. Javítóintézetben kell előzetes letartóztatásban elhelyezni azt, akinek a kiszabott intézkedés is várhatóan javítóintézeti nevelés lesz. De alkalmazhatja ezt az elhelyezési formát a bíróság súlyosabb bűncselekmények esetében is.

Az előzetes letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtásának lehetősége, a jogszabályi és az intézményi háttér megteremtése azt a célt szolgálta, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben végrehajtott – főként hosszabb időtartamú – előzetes letartóztatás alatt nagy eséllyel kialakuló börtönártalmak elkerülhetőek legyenek. 1996. év előtt a fiatalkorúak esetében is csak büntetés-végrehajtási intézményben történő végrehajtásra volt lehetőség. A büntetés-végrehajtási intézmények a fiatalkorúak előzetes letartóztatásának végrehajtása során – jogszabályi követelmény szerint – csak a felnőtt fogvatartottaktól való elkülönítésre kötelezettek. Emellett nem kötelezettség, sőt az előzetes letartóztatás végrehajtási feltételei mellett nem megszervezhető a fiatalkorú számára a tanulás, a képességek fejlesztése, a foglalkoztatás, a személyiség fejlesztés, a családi kapcsolatok fenntartása, a pszichológiai-mentálhigiénés támogatás. Figyelemmel az általában elhúzódó büntetőeljárásokra és így a hosszú időtartamú előzetes letartóztatásokra, a fiatalkorú esetében ez súlyos és visszafordíthatatlan károsodáshoz vezethet, illetve bizonyosan nehezíti a reintegrációs folyamatot, növelve ezzel a bűnismétlés kockázatát.

Az előzetes letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtási feltételeinek törvényi megteremtése azt a célt szolgálta, hogy a már működő javítóintézeti eszközrendszer alkalmazható legyen – az időbeli és a jogszabályi korlátokat figyelembe véve – az előzetes letartóztatás ideje alatt is.

Összhangban az előzetes letartóztatás javítóintézetben történő végrehajthatóságával a határozott időtartamú javítóintézeti nevelés volt az, amely a beszámíthatóságot lehetővé tette. Ezzel Magyarország is – reflektálva a nemzetközi követelményekre – megszüntette az utolsó határozatlan időtartamú, igazságszolgáltatási rendszerben alkalmazott szankciót. A bíróságok, ügyészségek ismerve, megismerve a javítóintézetek szakmai lehetőségeit és a nagyobb jogbiztonságban alkalmazható szankciót, egyre gyakrabban éltek az előzetes letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtásának elrendelésével, illetve újra szívesebben alkalmazták a javítóintézeti nevelést.

Korábban a határozatlan időtartam a kiszabott intézkedés tartamát és így súlyát bizonytalanná, a bírói döntéstől függetlenné tette. Valamint emiatt a már korábban – a fiatalkorúak esetében is – egyre gyakrabban alkalmazott előzetes letartóztatás ideje beszámíthatatlan volt, így e kettős hatás a bíróság megítélése szerint a javítóintézeti nevelést súlyosabb, kevésbé alkalmazható szankcióvá változtatta. A jogi háttér változása ismét megerősítette a javítóintézetek eredeti célját, így az igazságszolgáltatási rendszerbe ágyazottan, a büntetőjogi eszközök keretei között a fiatalkorúak reszocilalizációját és reintegrációját hivatottak szolgálni.

Az 1995. évi változásokkal a fiatalkorúakra vonatkozó magyarországi büntetőjogi rendszer (kiegészülve a diverzió lehetőségeit bővítő vádemelés elhalasztása jogintézményével) megfelel a nemzetközi szabályoknak, így az ezek közül kiemelt jelentőségű és a hazai, kiskorúakra vonatkozó jogszabályokat is meghatározó az ún. New York-i Egyezménynek. A Gyermek jogairól szóló Egyezményt 1989. november 20-án fogadta el az ENSZ közgyűlése New Yorkban, hazánk pedig az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. Az Egyezmény szerint a 18. életévét be nem töltött személy gyermeknek tekintendő. A dokumentum kötelezővé teszi a szociális védelem köz-és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek számára, hogy minden, a gyermeket érintő döntésükben elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét vegyék figyelembe. A részes államoknak meg kell hozniuk minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek.

A gyermekeket megillető jogok szélesedtek, bizonyos szempontból specializálódtak is, egyre pontosabban határolva körül azokat a helyzeteket, amelyekben a gyermeket speciális védelem és jog illeti meg az állami büntetőhatalom érvényesítése során az ellene folyó eljárásban.

A Gyermekjogi Egyezmény szerinti bánásmódnak minden bűnelkövetőket befogadó intézménynek meg kell felelnie, de az elvárásoknak leginkább a javítóintézetben való végrehajtás felel meg, valamint ez biztosítja legteljesebb mértékben a fiatalkorú fogvatartottak alkotmányos jogainak az érvényesülését.

A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása a büntetőeljárás megindításától a jogerős ítélet meghozataláig tartó folyamatot öleli fel, ám tágabb értelemben a büntetések, intézkedések végrehajtásának befejezéséig terjedő időszak is ide értendő. A gyermekvédelmi rendszer része a bíróság által – bűncselekmény elkövetése miatt – javítóintézeti nevelésre utalt, illetve – bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt – előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorúak intézeti ellátása.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. szerint a javítóintézeti nevelés végrehajtásának feladata a fiatalkorú nevelése, oktatása és szakmai képzése által annak elősegítése, hogy helyes irányban fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék.

A javítóintézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarai enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottságának, szakmai képzettségének fejlesztése, az alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítés. Az intézetben olyan kompenzáló és korrigáló nevelést kell biztosítani, amely egyidejűleg törekszik a fiatalkorú megelőző életútja hiányainak pótlására és a bűnelkövetése hátterében rejlő hibás viszonyulási rendszer kijavítására.

Az intézményi nevelés rendeltetése az előzetes letartóztatás időszaka alatt is a befogadott fiatalkorúak társadalmi integrációjának elősegítése, a növendékek beilleszkedési zavarainak enyhítése. Az intézet feladata a társadalom, a közösségek nélkülözhetetlen erkölcsi normáinak megismertetése, illetve elfogadtatása a növendékekkel. Kiemelt célja a fiatalok önismeretének bővítése, az elkövetett bűncselekmény feldolgozása. Cél a fiatalkorúak iskolázottságának emelése, egészséges életmódra való felkészítésük, pszichés állapotuk rendezése, valamint szükség szerinti egészségügyi rehabilitációjuk.

Jelentős változás várható 2013. július 1-jétől a 2012. évi C. Tv. a Büntetőtörvénykönyv hatályba lépésétől, amely időponttól a gyermekkorúak néhány bűncselekmény esetében már 12. életévüktől büntethetőek és javítóintézeti nevelésre ítélhetőek. A javítóintézeti nevelés kiszabható időtartama 1-4 között lehet, a javítóintézeti nevelés ideje maximum 21. életévig tarthat.

A Rákospalotai Javítóintézet alaptevékenységének speciális gyermekotthoni önálló feladatkörrel történő kiegészülése

A speciális gyermekotthon lakói a gyermekvédelmi gondoskodás útján, gyámhivatali határozat alapján kerülhetnek be az intézetbe, a gyermekotthon működését a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, illetve annak végrehajtási rendeletei határozzák meg.
A speciális gyermekotthon vagy a gyermekotthon speciális csoportja az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekeknek nyújt gondoskodást, szocializációt és reszocializációt, valamint habilitációt és rehabilitációt.
A speciális gyermekotthonban vagy a gyermekotthon speciális csoportjában a gyermek teljes körű ellátásának időtartama csak kivételesen indokolt esetben haladhatja meg a két évet.
A speciális gyermekotthon a szükséges személyi és tárgyi feltételek megléte esetén bentlakásos ellátás keretében végezheti a megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság felkérésére a gyermek személyiségvizsgálatát.
A Speciális Gyermekotthon olyan 12-18 éves lányoknak ad otthont, akik állandó krízis helyzet folytán kerülnek a szakellátásba, akiket folyamatos beilleszkedési zavaraik következtében – a szakértői bizottság vizsgálata alapján – súlyos disszociális tünetekkel diagnosztizáltak, vagy akiket masszív szerhasználat jellemez.
A krízishelyzetek és a beilleszkedést nehezítő problémák miatt halmozódnak azok az okok, amik egy gyermeket a gyermekotthonba sodornak. A család, mint elsődleges szocializációs terep a folyamatos válsághelyzetek következtében alkalmatlan a megfelelő minta átadására, illetve olyan környezetet alkot, ami inkább deviáns minták továbbadására, megerősítésére alkalmas.

Mivel a másodlagos szocializáció terepe a kortárs csoport, a családból kiszakadt fiatalok ezekben a csoportokban megerősítést találnak deviáns magatartás mintáikra. A kialakult csoportok sajátos kapcsolatrendszerben, saját szabályrendszerüket követik, ami jelentősen eltér a társadalomban elfogadott viselkedésnormáktól és mintáktól.
A diszfunkcionálisan működő család képtelen támogatni az amúgy is labilis személyiséggel bíró kamasz küszködéseit a különböző elvárásokkal szemben. A sorozatos kudarcok az iskolában, a család állandósult válsághelyzete folyamatosan sodorja a gyereket spirálszerűen a deviancia felé tartó életútba.
A szakellátásba kerüléskor a gyermek folyamatosan él meg ambivalens érzéseket, élményeket a különböző hivatalos eljárások során. Sok mindent hall és lát, intenzíven éli át az elszakítottság élményét, sorsa fölött idegen emberek döntenek. Mire a gondozási helyére kerül, már bizalmát vesztette, cinikus, nagyon rossz személyiség állapotban van. Előfordulhat, hogy másik gyermekotthonból érkezik, ahol több évet is eltöltött, de problémáira az eredeti gondozási hely nem talál megfelelő válaszokat, ezért kezdeményezik a gondozási hely megváltoztatását. A többszörös kudarcélmény, a kiszakítottság, a bizonytalanság, a tehetetlenség érzése miatt alapvetően ellenállóvá formálódik, lelkileg zaklatott és gyanakvó lesz.
Mindezek miatt a gyermekotthonban meg kell, hogy valósuljon egy olyan pedagógiai munka, ami figyelembe veszi az egyes gyermek lehetőségeit és igényeit; egyénre szabott gondoskodással lehetőleg a törvényben meghatározott két év alatt elősegíti a kamasz, illetve a fiatal felnőtt felelősségvállalását sorsa iránt. Lehetőséget teremt a változásra azzal, hogy minden eszközzel támogatja a gyermeket fejlődésében, és döntéseit pontos tájékoztatással segíti.

Az EMMI Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon tárgyi, személyi feltételei:

A Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon épületegyüttese ma is ott található Rákospalota kertvárosi részén, ahová 1899-ben költözött. Az intézet területe a Pozsonyi utcától az Anyácska utcáig nyúlik. A szépen kialakított parkban álló épületek a kisebb-nagyobb felújításokat leszámítva nem változtak. Kialakításuk olyan jól sikerült, hogy ma is jól ellátják a feladatukat. Pedagógiai munkánknak fontos része, hogy a „ház" ne csak használható, hanem szép is legyen. Ahhoz, hogy az intézet zárt funkciója, falakkal körülvettsége ellenére nyitott tud lenni és az itt élők számára nem feltétlenül csak a világtól való elzártságot jelenti, az részben formavilágán is alapul.
Természetesen korszerűsítésre, felújításra sorkerült az évek során, de ezek végrehajtása közben mindig kiemelten fontos szempont volt az épületek egyedi formájának, jellegzetességének megőrzése. Ez még inkább igaz 1996 óta, amikor is az intézetet a Műemlékvédelmi Felügyelet műemlékké nyilvánította. A 80-as és 90-es években a növendékek elhelyezését biztosító épületeket (2 épület) korszerűsítettük, és két-három ágyas szobákat alakítottunk ki a lányok számára. Az épületek belső elrendezése az új nevelési koncepcióhoz illeszkedik, amely lényege a kis létszámú (legfeljebb tizenkét főből álló) csoportok kialakítása. A Speciális Gyermekotthon csoportjai maximum 8 főből állnak, így a hálók is 2 férőhelyet biztosítanak. A hálószobákat a növendékek maguk díszíthetik, tehetik otthonossá. Egy feltétel van csupán, ez pedig a szoba állagának maximális megőrzése. A nappali (amely egyben tanulószoba és étkező is) felszerelése között ugyanúgy megtaláljuk a színes tévét és a számítógépet, ahogy a társasjátékokat is. A csoportok rendelkezésére áll egy-egy jól felszerelt konyha.
A nevelők munkáját különböző technikai eszközök, tévé, számítógép, videó is segíti.

A harmadik egyemeletes épületben található a korszerűsített, hatósági előírásoknak megfelelő konyha, az ebédlő, a kultúrterem (a színpaddal), a kerámia-műhely és a tornaterem.

A négy egyemeletes épületből az egyik sajnos mára használhatatlanná vált, a felújítására szükséges anyagi keret jelenleg nem áll az intézet rendelkezésére. Az épület felújítása esetén több funkciót is betölthetne, többek között alkalmassá válna a iskolai oktatás-képzés, tanműhelyi munkafoglalkoztatás egységes helyszínének biztosítására.

A kápolna az intézetbe bejáró különböző felekezetek és a fiatalok találkozásának lehetősége, az intézet közös ünnepeinek (Húsvét, Advent, Karácsony) és kulturális rendezvények helyszíne. A kápolnához csatlakozó két oldalépület két-két tantermét iskolai oktatás céljaira rendeztük be.
A központi épületben az igazgatóság, a gazdasági osztály, a pszichológusok, a növendékügyi és szociális iroda, a felnőtt pihenő és az informatikai szaktanterem került elhelyezésre, illetve itt található a könyvtár és a fotószoba és a biztonsági ügyeleti helyiség.
A park végében álló épületben alakítottuk ki az utógondozó részleget, szolgálati férőhelyeket, a TMK-t és a tanműhelyt.
Az épületegyüttes (a kápolnán kívüli) egyetlen földszintes épületében, a régi kórház-épületben, található az egészségügyi részleg.

Az Intézet személyi feltételei:
A foglalkoztatottak jogviszonya közalkalmazotti jogviszony, melyre a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. torvény, az egyéb jogviszonyban foglalkoztatottakra a Munka Törvénykönyvéről rendelkezések az irányadók.
A fiatalokkal közvetlenül foglalkozó szakemberek, a nevelőtestület tagjai a javítóintézetek rendtartásáról szóló 30/1997.(X.11.)NM.r., illetve a a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998(IV.30.) NM r. szerint kerültek alkalmazásra.